repültem (30 fölött már kell valami extrém)

Az egész úgy kezdődött, hogy én nagyon elterveztem, hogy ha majd harminc leszek, akkor ki fogom próbálni a siklóernyőzést, és ezt részletesen el is meséltem Zsuzsának és Ritának. Aztán valahogy nem szerveztem meg a születésnapomig, gondoltam, majd ha levizsgázom, több lesz a szabad hétvégém, majd akkor...
Végül egészen máshogy alakult. :)
Június 15-én, pénteken délelőtt éppen a kertben szöszöltünk Jankával, mikor Rita megjelent és közölte velem, hogy öltözzek, indulunk!Hirtelen kicsit sokkot kaptam, nem bírom én már az ilyen meglepiket harminc fölött. :D
Persze hiába próbáltam kiszedni belőle, hogy mégis hova megyünk, nem árulta el. Azt mondta, sima városba való ruhát vegyek fel. Én meg gondoltam, bemegyünk fagyizni...háát, nem egészen... hamarosan az M7-esen téptünk, aztán Solymár, Üröm. Egy benzinkútnál álltunk meg, ahol ismerős arcok vártak. :) jópár barátnő gyerekkel, meg Sebi is itt ott vigyorgott. :) és persze a legfeltűnőbb Dávid öcsém volt. Ugyan mit kereshet ő egy csajos buliban???? kicsit gyanús volt. Hát még mikor rájöttem, hogy van két "túravezetőnk" is, ahogy a csajok mondták. Ennél már csak az a szikla volt gyanúsabb, ami felé közeledtünk...

Végül megérkeztünk, és előkerültek a cuccok is, ekkor már nem tudták volna letagadni, hogy miért is jöttünk ide. :)

  Összeszedtük a cuccainkat, gyerekeket fölcsaptuk a hátunkra, és elindultunk megmászni a hegyet. 

 

 Kemény meló volt, és minden tiszteletem a többieké. mert én még csak fölmászok, ha már egyszer repülni akarok, na de a többiek! :) képesek voltak gyerekestül, cuccostul fölmászni, hogy ott legyenek velem. :) Azt hiszem, nekem ez volt az ajándék legmeghatóbb mozzanata. (köszi nektek!)

Sebi épp pihen, egyébként meg legelöl ment, az elsők között ért fel.

 

 Fent némi pihenés, meg ráhangolódás következett.

 A gyerekek tolták a kiflit befelé.

Sebi sem maradt barát nélkül, jól elvoltak Danival.

Míg én csak lelkileg hangolódtam a repülés gondolatára, mások már az ernyőt készítették elő.

itt megnézheted, kivel repültem

köszönet Attilának is az élményért, teljes biztonságban éreztem magam.

 Janka napozik

innét pedig jönnek a képek:

 Igen, egy légy van a kezemen. nem tűnt fel.

 Ildi, Dóri, Dani

 Én már enni nem mertem, csak inni. később kiderült, hogy nem volt hülyeség.

 Jankával szemléljük a tájat

 Akik elkísértek. :) Plusz Dávid öcsém, aki fotózott és videózott.

(és ne feledkezzünk meg Szandráról és Lizusról sem, akik szintén ott voltak, csak a hegymászást nem tudták bevállalni)

 Most jött el a pillanat...

 Janka kicsit nehezen engedett el.

 Zsuzsa. :)

 Most már tényleg nincs visszaút.

 várunk a szélre

 Már fönt. :)

 Furcsa élmény volt, én szerintem elvesztettem a térérzékelésemet (vagy soha nem is volt. :D), szóval nem nagyon voltam képben, hogy mikor merre megyünk, szerintem ettől fordult föl a gyomrom is egy kicsit. A videót visszanézve láttam, hogy milyen kanyarokat tettünk

A képek itt ugye már nem tudják visszaadni, amit én láttam fölülről. Meg főleg azt nem, amit éreztem. :) Majdnem fél órát voltunk fönn, bár nekem csak kb 10 percnek tűnt. Hiába, az újdonság varázsa. Vagy az adrenalin. :D

 és a landolás. kicsit furcsán sikerült, mert rossz felé futottam (a videón lehet látni talán), de azért nem volt gáz.

 Ilyen volt a kilátás a hegyről

 A többiekre pedig a lefelé gyaloglás várt. Janka Zsuzsa hátán el is aludt.

Aztán már csak a lazulás jött. :) én meg próbáltam fölfogni, hogy repültem!!! :)

Rita kipiheni a fáradalmakat. (aztán megy tovább a tanműhelybe)

Janka és Sebi az ugrálóban (uggájó, ahogy Janka mondja)

 

 

  

képekben ennyi. :) köszönöm még egyszer mindenkinek :) felejthetetlen élmény volt. :)

a végére pedig egy videó, amit szintén Dávidnak köszönök. :)