mai sokk
ma egy kisebbfajta sokk ért.
nagy nyugalomban elvagyok itthon a gyerekekkel, szaloncukrot csomagolunk, ajándékokat készítünk. szépen, nyugodtan, semmi kapkodás. Sebi borzasztó lelkes, mindenben a kezem alá dolgozik, és saját kezűleg készíti el maradék anyagokból a kis karácsonyfadíszét. Janka itt-ott sertepertél, többször megpróbálja megszerezni a szaloncukorhoz előkészített darált kekszet, de szerencsére mindig időben érkezek.
egyszóval készülődünk a Karácsonyra.
délután 5-kor (Sebi a kis zsebóráján már 3 óra óta figyeli az időt, 5 percenként bejelenti, mennyit ment előre a nagymutató, és hol áll éppen a kicsi) összekészülődünk, és elindulunk a városba. nekem pilates órám lesz, Sebi és Janka pedig Dáviddal busszal jönnek haza.
minden gond nélkül be is érünk, kiszállás, gyerekeket átadom az apjuknak, vissza a kocsiba, és indulás a Plaza tetejére, ahol mindig parkolok. egy kanyar, két kanyar, elég nagy a kocsisor errefelé. araszolgatunk, indexelek, hogy kanyarodnék föl a Plaza parkolójába. és ekkor találom szemben magam egy kis behajtani tilos táblácskával. a piros lámpa bőszen jelzi, hogy a parkoló megtelt! nane! hogyaza! ja, persze, Karácsony van... szomorúan nyugtázom magamban, hogy ez is a Karácsony, nem csak a mi kis nyugodt készülődésünk, és elhatározom magamban, hogy a héten már véletlenül sem tesszük be boltba a lábunkat. még negyed órába telik, mire végre le tudok parkolni.
mindenkinek ennél szebb, nyugodtabb, békésebb karácsonyi készülődést kívánok!
nagy nyugalomban elvagyok itthon a gyerekekkel, szaloncukrot csomagolunk, ajándékokat készítünk. szépen, nyugodtan, semmi kapkodás. Sebi borzasztó lelkes, mindenben a kezem alá dolgozik, és saját kezűleg készíti el maradék anyagokból a kis karácsonyfadíszét. Janka itt-ott sertepertél, többször megpróbálja megszerezni a szaloncukorhoz előkészített darált kekszet, de szerencsére mindig időben érkezek.
egyszóval készülődünk a Karácsonyra.
délután 5-kor (Sebi a kis zsebóráján már 3 óra óta figyeli az időt, 5 percenként bejelenti, mennyit ment előre a nagymutató, és hol áll éppen a kicsi) összekészülődünk, és elindulunk a városba. nekem pilates órám lesz, Sebi és Janka pedig Dáviddal busszal jönnek haza.
minden gond nélkül be is érünk, kiszállás, gyerekeket átadom az apjuknak, vissza a kocsiba, és indulás a Plaza tetejére, ahol mindig parkolok. egy kanyar, két kanyar, elég nagy a kocsisor errefelé. araszolgatunk, indexelek, hogy kanyarodnék föl a Plaza parkolójába. és ekkor találom szemben magam egy kis behajtani tilos táblácskával. a piros lámpa bőszen jelzi, hogy a parkoló megtelt! nane! hogyaza! ja, persze, Karácsony van... szomorúan nyugtázom magamban, hogy ez is a Karácsony, nem csak a mi kis nyugodt készülődésünk, és elhatározom magamban, hogy a héten már véletlenül sem tesszük be boltba a lábunkat. még negyed órába telik, mire végre le tudok parkolni.
mindenkinek ennél szebb, nyugodtabb, békésebb karácsonyi készülődést kívánok!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése