rongyi és saját konyha

Lassan már gasztrobloggá alakul a blogom, annyira nincs időm a recepteken kívül mást is feltenni. ezért most szánt szándékkal a gyerekeimről akarok írni! (megnyugtatásképpen, a következő bejegyzésemben ismét receptek lesznek. :D)

szóval Janka majdnem 8 hónapos már. durva!
ahhoz képest, hogy most született! :)
ma mászott először! eddig kúszva közlekedett, nagyon édesen tepert. de ma egyszercsak odanézek, és látom, hogy a kis buci térdecskéit pakolgatja egymás után! olyan édes volt! :) és már többször próbálta magát felhúzni állásba is. persze igencsak mérges volt, hogy nem sikerült! :)
a fogait rendületlenül növeszti, de még mindig csak kettő van kint. azzal viszont rág. megkezdi az almát, elmajszolja a banánt, kenyeret. egyébként is jóétvágyú. naponta legalább háromszor eszik, plusz a nasik (banán, kenyérlepény, buláta...)
szopizik is rendesen, de pl a délelőttöt, mikor suliban vagyok, simán kibírja. csak, mikor hazajövök, akkor van nyüszögés, és azonnali hatállyal szopi követelés.

legkedvesebb játékai a padlóról összecsipegetett papírfecnik (Sebi gondoskodik róla, hogy mindig legyen mit összeszedni a padlóról), megmaradt szalagdarabok, gombok és dobókockák. mindezt persze a szájába veszi, a rokonság meg parázik ezerrel. de eddig még semmit nem nyelt le, csak a megrágott papírfecniket, amitől viszont nem lett baja.

és bekövetkezett az az időszak, amikor már nélkülem is elalszik. a titok nyitja: a rongyi. Azt gondoltam, majd párnázni fog, mint Sebi, de nem: ő rongyizik. teljesen egyedül találta ezt ki magának. egy szájtörlő pelust morzsolgat, és úgy alszik el. azért előtte még van szopi is. de most már nem mindig abba alszik bele.

az EC-zés is megy. bár most éppen dackorszak van, nem igazán hajlandó bilibe, WC-be pisilni, csak feszeng, ha ráültetjük. mindegy, ez is elmúlik. amúgy pedig pl éjjelre szinte már soha nem kap pelust. azt nem mondom, hogy soha nem pisil be, de egyre jobban jelez, meg mi is egyre jobban észrevesszük rajta, hogy mikor akar pisilni.

a hordozásról most csak annyit, hogy kíváncsiságból lemértem, hogy még mindig napi 4-5 órát van a kisasszony a hátamon. egyre többször van olyan, hogy nem alszik el a hátamon, csak egy fél órát ott ücsörög, nézelődik, pihen, anyázik, aztán megint lemegy és játszik tovább még egy-két órát.

és beszélget, énekel. van, hogy magában, van, hogy Sebinek. pár napja felmentem este hozzájuk, mert úgy hallottam, hogy Janka felébredt. mire felmentem, már ott ült Sebi mellett és beszélgettek. mindezt éjjel 11-kor! egyébként reggel is elvannak együtt fönt az ágyban, ha később ébrednek, mint mi.

Sebi meg itthon tölti ovis éveit. járt másfél hónapot, aztán egy hónapot volt beteg, utána járt egy hetet novemberben is, aztán megint lebetegedett. azóta nem vittem. én nem erőltetem, ő meg nem is akar menni nagyon. elvan itthon. a témához azért hozzá kell tenni, hogy már pár éve kerülget minket az itthon oktatás szele. újra és újra elgondolkozunk rajta, hogy nem lenne-e jobb legalább alsóban itthon tanítani Sebit, hogy ne kelljen beleszoknia abba a mókuskerékbe, amiből ez a világ áll. (és persze tudom, hogy igen, egyértelműen jobb lenne, csak azt is mérlegelni kell, én mit bírok, mert Dávid gyakorlatilag reggeltől estig nincs itthon. én meg nem vagyok még szuperhős...) mindenesetre a kérdés még nyitva áll, az ovi meg éppen ezért nincs erőltetve. most van egy barátja, Dávid, aki szintén nem jár oviba. mármint ő egyáltalán be sincs íratva, így még a gyerektársaság is megvan Sebinek.

amúgy pedig még mindig az állatok és a természet érdekli leginkább. olyan dolgokat tud már az állatokról, amiket én soha nem is tudtam, és soha nem is fogok tudni. ő meg megjegyzi egy pillanat alatt. sőt, jegyzetet készít! tegnap reggel például azt kellett felírnom, hogy a cetcápa 13 méter hosszú és nem tudom, hány tonna (na erről van szó, én már nem is emlékszem, ő meg fejből rávágná, csak már lefeküdt aludni).
és ír. a nevét leírja fejből is nyomtatott nagybetűkkel, de sokszor kéri, hogy írjam le ezt meg ezt, és ő meg lemásolja. egész mondatokat is akár! a számokat is tanulja, már egész sokat felismer belőlük.

ezenkívül állandóan kísérletezik: ez kétféle módon történik általában: valamit szétbont (szétvág, szétkalapál, szétszed gyakorlatilag mindent, ami a keze ügyébe kerül), vagy valamit összerak (összekever pl fűszereket a mozsárban, összeragaszt papír és textil darabokat, stb).

ja, és a legújabb hobbija a főzés! :) már tud zöldséglevest főzni, zabkását és gyümölcssalátát csinálni. ennek örömére ma bejelentette, hogy neki már kéne egy saját konyha...

hát így vagyunk mostanság.