vizimanó


Janka csobbanás előtt.
borzasztóan szereti a vizet. ahogy meghallja, hogy megnyitom a csapot, már teper is be a fürdőbe. ha történetesen nem is a mosdónál nyitom meg, hanem a kádnál, akkor azonnal föl is húzza magát, és kukucskál bele a kádba, hogy mi folyik ott. ha pedig ráadásul fürdéshez engedem a vizet, és Sebi már vetkőzik, akkor alig bírja kivárni, hogy levetkőztessem őt is. emelgeti a kis lábát, mászna be a kádba. ha elvesszük a kádtól (mert így elég nehéz vetkőztetni), akkor sír, és próbál kifordulni a kezünkből. aztán ha már bent van a vízben, akkor teljes a boldogság, elkópékodik Sebivel egy fél órát. (ehhez azért hozzá kell tennem, csak így, zárójelben, hogy mikor megszületett, sokáig nem is fürdettük, és azóta sem minden nap, csak ha úgy jön ki a lépés. olyan nem volt, hogy sírt volna a vízben, mert mindig Sebivel együtt tettük be, vagy volt, hogy velem fürdött és közben szopizott. szóval nem volt soha erőltetve a dolog. most meg egy kis halacska lett a lányból. ) tartok tőle, hogy nyáron majd nem fogom tudni kiszedni a velencei-tóból. :)

Megjegyzések

  1. Micsoda nőies beállás.:)))))Nagyon kacér és boldog.:)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon menő és aranyos! :D A velencei tavas aggodalomra van szerencsére ellenszer: vidd a Balatonba! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések