nomen est omen?

Szabó leszek. legalábbis nagyon rajta vagyok a témán. ha már egy Szabóhoz mentem feleségül, és még a nevét is fölvettem. biztos nem véletlen ez sem. :) az életem szépen lassan alakul, kicsit talán nehezen találom meg a hivatásomat, de hát még nem vagyok 30, semmiről nem késtem le. főleg, hogy már két gyönyörű gyermekem van! :)

Lényeg a lényeg, hogy a héten kezdetem el a női szabó szakma tanulását. havonta 6 délelőtt, ami a bébiszitternek kis stressz a féléves Jankával, de nekem kikapcsolódás és feltöltődés. végre azt tanulhatom, amit nagyon szeretek. nem is értem, miért ilyen lassan jöttem rá, hol a helyem. nem mintha az eddigi dolgok tök fölöslegesek lettek volna, de valahogy egyik sem volt az igazi. kivéve persze a hordozást, ami az anya-létem elválaszthatatlan velejárója, és a szín- és stílustanácsadást, ami szervesen kapcsolódik a mostani tanulmányaimhoz.
ha belegondolok, már a nagyanyám varrónő akart lenni, csak nem engedték, hogy tanuljon (vagy inkább mondjuk úgy, nem engedhették meg). a varrás alapjait még így is tőle tanultam meg. ő mutatta meg, hogyan kell ferdepántot szabni, beszegni valaminek a nyakát, elkötni a varrás végén a cérnát...
aztán egy kicsit visszagondoltam, milyen kapcsolatom is volt nekem még a varrással? és felsejlett, hogy anno, kis koromban a szomszédasszonyunk is varrónő volt. jól emlékszem a padlástéri kis szobára, ahol varrt, néha felmehettem oda. nagyon sok anyag volt ott, és nem csak a nagy zsákokra és halmokra emlékszem, hanem az szoba illatára is. nem tudom, a testvéreim közül emlékszik-e még valaki erre a szobára? biztosan nem csak én jártam ott. de bennem elég élesen megmaradt ez az emlék. egyébként Edit néni volt az is, aki elvitt életem első divatbemutatójára. Anya nem is igazán emlékszik erre, pont a múltkor beszélgettünk erről, bennem meg egészen apró részletek is megmaradtak...
hát valahol itt kezdődhetett az én varrással és divattal való kapcsolatom, meg ott, hogy kisiskolás koromban meg akartam varrni valamelyik kekszmárkának a figuráját. egy néger, turbános szerecsen volt. megterveztem, ki is szabtam, és el is kezdtem összevarrni. aprólékos munka volt. aztán egyszercsak eltűnt, és azóta sem tudom, hova lett... :( később jöttek a ruhadrabok, egészen a saját menyasszonyi ruhámig.
és most itt vagyok, anyagismeretet tanulok, és gombvarrást, meg még ki tudja, mi mindenfélét fogok! mindenesetre nagyon élvezem. :)